31. fejezet

A Millennium Falcont vezetve, Csubakka mindössze Artu segítségét vette igénybe, miközben kilépett a hipertérből a Nal Hutta rendszeréhez olyan közel, amennyire meg merte kockáztatni. A fénysebesség alatti hajtóművek fehéren világítottak a módosított teherszállító hátsó részén, amint Csubakka a Csempészek Holdja felé közeledett gépével.

Nem okozott gondot, hogy ő vezesse a hajót. Számtalan órát töltött a Falconon másodpilótaként, és ezalatt elegendő tapasztalatot szerzett. Mégis magányosnak érezte magát Han Solo társasága nélkül. Csubakka évekkel ezelőtt Han Solóhoz kötötte az életét, eleinte kényszerből, később barátságból.

Hannal már többször ellátogatott a Nar Shaddaara, és előfordult, hogy majdnem ott hagyták a fogukat. Ezúttal Han szintén a hutt rendszerben tartózkodott, egy diplomáciai pofaviziten vett részt, miközben megpróbálta kipuhatolni Durga alantas szándékait.

Amint Artu csatlakozott a bolygóközi forgalomhoz, Csubakka igyekezett a nyomában maradni a hold felé tartó hajóknak. Az Új Birodalom egymással viaskodó csatahajói lekötötték a távközlés szinte minden csatornáját. A képernyők a hatalmas hadihajókat mutatták, amint turbólézereikkel folyamatosan lövik egymást.

Artut rémületbe ejtette a látvány, és Csubakka is csak bravúros manőverekkel tudta elkerülni az ütközést az egyik ércszállítóval, amelyik éppen akkor lépett be a naprendszerbe.

Csubakka nem vállalta annak kockázatát, hogy kapcsolatba lépve Hannal, felfedezzék kilétüket. Úgy döntött, hogy majd azután tájékoztatja, amikor megérkeztek. Artunak és neki teljesen láthatatlannak kellett maradniuk, olyannak lenniük, mint a többi jellegtelen látogató. Mert csak így tudták kipuhatolni Durga titkos fegyverének részletkérdéseit.

Csubakka leszállt a legforgalmasabb szektor egyik dokkjában. A jelzőfények tökéletesen bevezették a gépet. Csubakka élénken szimatolta tömpe orrával a hangár jellegzetes szagait.

Azután Artuval céltudatosan kiszálltak a Falconból, és elindultak a kenőolajszagú, gépzajoktól hangos metropolisban. Rendelkeztek elegendő pénzzel, hogy vásároljanak és információkat szerezzenek. A Nar Shaddaa pedig az a hely volt, ahol ezeket az információkat megkaphatták.

Artu egyenesen az egyik turistatájékoztató központhoz döcögött, ahol gyengén álcázott feketekereskedők tanyáztak. A csempészek nem csináltak titkot valódi foglalkozásukból.

Artu végignézte az elektronikus kijelzők listáját, megfelelő személyt keresve, aki információt szolgáltat a huttok tevékenységéről. Mivel a Nar Shaddaa a huttok fennhatósága alá tartozott, az ilyesmi elég kockázatos vállalkozás volt. Durgával kapcsolatos információkat pedig csak egyetlen forrás szolgáltatott.

Csubakka megpróbált eligazodni a város felső szintjeinek térképén. Azután csaknem egy órát azzal töltöttek, hogy megtalálják Durga hírforrását, végül csalódottan tapasztalták, hogy az az Orko Űrbányász Társaság irodája.

Az iroda falán hatalmas holografikus képek mutatták, hogy az Orko Űrbányász Társaság a galaxis leghatékonyabban dolgozó vállalata. Csubakka érdeklődésére Durga megbízottja megérintette húsos ajkát hosszú ujjaival, majd elmosolyodott.

– Bizonyára megérti, vuki barátom, hogy bővebb felvilágosítást nem adhatunk ki az Orko Űrbányász Társaság céljairól, eredményeiről Lord Durga engedélye nélkül. – Megértő arccal pislogott, mint egy levelibéka, miközben széles száját újabb mosolyra húzta. – De ha előköhög egymillió kreditet, azon nyomban a részvényesünkké válik, és hozzájuthat minden fájlunkhoz.

A vuki és a droid szó nélkül ott hagyták a hivatalnokot.

Csubakka úgy döntött, hogy inkább az utcán próbál információt szerezni. Sokat kérdezősködött, több száz kreditet elköltött, míg végül egy sötét mellékutcában találtak egy ráncos arcú vénembert. Az öreg magával hordta mindenhová a felszerelését, amelynek segítségével komputerrendszereket belezett ki, és a használható alkatrészek értékesítéséből tartotta fenn magát. Eme tevékenysége közben gyakran hozzájutott a komputerekben rögzített adatokhoz. Sőt összetákolt magának egy olyan készüléket, amelynek segítségével bejuthatott a komputerhálózatba is. Az utóbbi időben ez a tevékenysége töltötte ki legtöbb idejét.

A böngésző elvette a felkínált pénzösszeget, majd csodálkozva nézett a vukira. Nem értette, miért akar valaki információkat szerezni a huttokról. De azután belátta, hogy a pénz jó dolog, és elkezdett kutatni A Nar Shaddaa komputerrendszerének adatbázisában.

– Durga nem szerepel a nyilvántartásban.

Csubakka kérdően morgott.

– Ez nem azt jelenti, hogy valóban nincs róla semmi információ. Egyszerűen csak nem találom a fájlokat. Bizonyára kódolva vannak.

Artu csalódott füttyentést hallatott.

– Várjanak! Megpróbálkozom valamivel – mondta a böngésző. – Eddig Durga nevén keresztül próbálkoztam, de most olyasmit fogok keresni, amivel kereskedik. Ebből megtudhatjuk, ki mit szállított neki az utóbbi időben. – A böngésző ujjai boszorkányos gyorsasággal nyomkodták a billentyűket. A képernyőn adatok milliói futottak végig. Míg egyik keze lázasan dolgozott, a másikat további kreditekért nyújtotta. Csubakka habozás nélkül odaadta a pénzt, abban reménykedve, hogy valami fontos információra bukkantak.

– Durga egy fontos üzletfelét fedeztem fel – mondta a böngésző, majd halkabbra fogta a hangját. – Egy birodalmi üzletfél.

Mielőtt Csubakka további kérdéseket moroghatott volna, egy testes alak jelent meg a sikátorban. Hatalmas, henger alakú testéből polipkarhoz hasonló nyúlványok nőttek ki, valamint óriási gülü szemek a felső részen. Gurgulázó hang tört elő az idegen légzőkészülékéből.

– Dolgom van – közölte vele a böngésző. – Nem látja, hogy ügyféllel tárgyalok? Jöjjön vissza később, akkor szívesen állok a rendelkezésére.

De a csápos lény ragaszkodott ahhoz, hogy azonnal választ kapjon a kérdéseire, mintha a böngésző az ő alkalmazottja lett volna.

Csubakka felháborodott bömböléssel megállt a csápos lény előtt. A hátán teljesen felborzolódott a szőr. Azután megragadta az idegen öt csápját, és csomóra kötötte őket. Végül erőteljes lökéssel a sikátor kijárata felé taszította az idegent. A szerencsétlen segítségért kiáltozott, hátha kicsomózza valaki a csápjait, de közben oszlopszerű lába addig dagonyázott a sárban, míg elvesztette az egyensúlyát, és majdnem elesett.

Csubakka letelepedett a böngésző mellé, és intett neki, hogy folytassa.

– Igen, egy birodalmi üzletember eladott valamit Durgának – mondta a böngésző. – Nagy mennyiségű fedélzeti komputer… El sem tudom képzelni, hogy egy hutt mit kezdhet vele. Különösen az ilyen elavult készülékekkel.

Csubakka érezte, hogy jó nyomon halad.

– Az illető neve Sulamar tábornok. Jelenleg bizonyára a huttokkal dolgozik. Persze megmaradtak a birodalmi kapcsolatai, amelyek révén leginkább a saját pecsenyéjét sütögeti. Az adatok szerint – a böngésző megkocogtatta ujjaival a képernyőt –, ez a Sulamar tábornok igen fontos pozíciót tölt be a huttok között. Úgy tűnik, Durga csak másodhegedűs a közös vállalkozásukban.

Artu élénken füttyögött, a kérdését pedig Csubakka fordította le.

– Ki ez a Sulamar? – kérdezte a böngésző. – Ez az, amit tudni szeretnének? Ő nem titkolja a kilétét, sem az üzleti ügyeit. Sőt azt terjeszti magáról, hogy a Birodalom katonai géniusza. Felelősnek tartja magát a mendicati mészárlásért és Celdaru megbüntetéséért.

Csubakka panaszosan felmordult. Ismét fizetett a böngészőnek, majd felállt, és intett a droidnak, hogy kövesse. Hosszú, szőrös lábán elindult, Artu alig tudott a nyomában maradni. A kis droid aggodalmas füttyöket hallatott, jelezve izgatottságát. Minél előbb vissza kellett érniük a Falconra, hogy elvigyék a nyugtalanító híreket a Coruscantra. Sokkal többet tudtak meg, mint amire számítottak.

Csubakka lelkét vadállati harag korbácsolta, amint alaposan átgondolta a baljóslatú lehetőségeket. Ha a Birodalom és a hutt bűnszövetkezet összefognak, veszélyes ellenséggé válhatnak.

A fenyegetés sokkal komolyabb volt, mint amitől az indulásuk előtt féltek.